Egy kis újdonság, …avagy visszatérő játszma
A viaszfestészet számomra egy olyan vissza-visszatérő játszma, amelyben néhány évente felelevenítem azt a tapasztalatom, hogy ezt nem nekem találták ki, bár jól elszórakoztat.
Észrevettem, hogy év elején gyakorta fogok bele olyan dolgokba, amelyek afféle évindító „bemelegítő” projektek.
Nekem minden új év, hoz kisebb-nagyobb fordulatokat.
Nem teszek soha fogadalmakat, nem ígérek semmit…
csak úgy megtörténik …
Mint egy új fejezet egy könyvben, vagy egy másik emelet a toronyházban, ahol más emberek, más történetekkel, más célokkal és más látásmóddal élik a napi megszokott életüket.
S majd jön a forgatókönyv író… és megnézi az előadást…
Vajon így gondolta? … Ezt a szerepet osztotta nekem?… kérdezzük.
Nos… játsszuk el a történetet, amit még csak mi sem ismerünk, mert az élet ott zajlik, a színfalak mögött.
Így történt, hogy januárban többet vasalgattam a megszokottnál…
🙂
